Épül a város…
Volt egyszer egy szálloda.
1. rész
Az elhatározás, a tervezés és a kivitelezés.
A hetvenes évek elején Leninváros még fiatal volt, de már hatalmas lendülettel épült. A Tiszai Vegyi Kombinát dübörgött, a város nőtt, és egyre több külföldi szakember, mérnök és üzleti partner érkezett a keleti régióba. A városnak szüksége volt egy olyan helyre, amely méltó módon fogadja őket, egy szállodára, amely egyszerre reprezentatív, modern és a kor színvonalát meghaladó. A gondolat megszületésének pillanatát egy korabeli dokumentum így idézi fel:
„Nagyon sok a külföldi partnerünk és sose találunk nekik megfelelő szállást. A keleti régióban nincs ilyen luxus.”
A szálloda megálmodója Huszár Andor, a TVK akkori vezérigazgatója volt. Ő volt az, aki felismerte, hogy a város fejlődése nem állhat meg az ipari beruházásoknál, szükség van egy olyan helyre is, amely a város arcát mutatja a világnak.
Huszár Andor a TVK vezérigazgatója. Képszerkesztés: Bálint János ( a grafika csak a szerző hozzájárulásával használható fel)
A tervezés és az építés.
Huszár Andor a tervezés feladataival Ligeti Tamás építészt bízta meg, míg a hotel belső kinézetéről Dufala József belsőépítész gondoskodott.
A korszak modernista, letisztult, funkcionális stílusát követték, amely jól illeszkedett a frissen épülő lakótelepek és középületek világába.
A hotel éttermi kiszolgáló része hagyományos építésű, míg maga a hozzá csatolt hétszintes hotel, egyszerű panelszerkezetekből állt, ami a maga idejében mégis különlegesnek számított.
A kivitelezés gyors ütemben zajlott, hiszen a városnak sürgősen szüksége volt a szállodára. A hetvenes évek elejének nagy városépítési hulláma közepette a hotel építése is a prioritások között szerepelt. A munkálatok 1971 után kezdődtek, és mindössze néhány év alatt elkészült a város új büszkesége.
A Hotel Olefin. Képforrás: Tiszaújvárosi Helytörténeti Gyűjtemény
A név, amely mindent elmondott a korról.
A hotel neve sem volt véletlen: Hotel Olefin. A névválasztás közvetlenül kapcsolódott a TVK egyik legfontosabb és legmodernebb üzeméhez, az Olefin-gyárhoz, amely szintén 1973-ban indult el. A város és a kombinát fejlődése ekkor kéz a kézben járt, és a szálloda neve egyfajta tisztelgés volt a vegyipar új korszakának kezdete előtt.
Az „olefin” szó maga is beszédes: kémiai szakkifejezés, az alkének gyűjtőneve, olyan szénhidrogéneké, amelyek a műanyagipar alapját adják. A név így egyszerre volt modern, ipari, nemzetközi hangzású, és tökéletesen illett ahhoz a városhoz, amely a vegyiparra építette hovatartozását.
A Hotel Olefin. Képforrás: Tiszaújvárosi Helytörténet Gyűjtemény
1973-ban aztán eljött a nagy pillanat, a Hotel Olefin elkészült.
A város életében ez mérföldkő volt. A háromcsillagos minősítés akkoriban vidéken ritkaságnak számított.
A hotel modern volt, elegáns, és minden részletében azt sugározta, hogy Leninváros nem egy átlagos iparváros, hanem egy új, fejlődő, ambiciózus település.
A Hotel Olefin már a kezdetektől több volt, mint egy szálloda.
A városépítés lendületének jelképe lett, egy korszak hangulata, amelyben a vegyipar, a modernizáció és a vendéglátás új minősége találkozott.
A 2.részében ízelítőt kapunk a megnyitóról.
