Tógyer fiúk története.
1.rész
Tógyer Gyula
Tiszadada, 1950. szeptember 19. Egy egyszerű falusi házban, Vitéz Tógyer László és Várallyai Malvin második gyermekeként jött világra Gyula. A család gyökerei mélyen a vendéglátásban és a kétkezi munka becsületében húzódtak. Édesanyja a két világháború között a később világhírűvé vált Szeleczky Zita művésznőnél dolgozott házvezetőnőként Nekézsenyben. A művésznő családjának otthona, a magas nívójú környezet, a precizitás és a gasztronómiai igényesség mind-mind olyan benyomások voltak, amelyek később Gyula egész életét meghatározták.
Tógyer Gyula a suhanc. Képszerkesztés: Bálint János
Gyula számára tiszadadai Hangya kocsma jelentette az első pénzkeresetet. Már hatévesen ott serénykedett: csikket szedett, poharakat gyűjtött, figyelte a vendégeket, a mozdulatokat, a ritmust. A vendéglátás nem szakma volt számára, hanem világ, amelybe beleszületett.
Tógyer Gyula a tanonc. Képszerkesztés: Bálint János
Az első kudarc, és az első igazságtalanság.
Gyula Budapestre, Miskolcra és Ózdra is jelentkezett vendéglátóipari iskolába, de nem vették fel. A döntő pillanat egy versszak miatt jött el.
Nagy izgalmában elfelejtette a Tisza című vers negyedik szakaszát. A tanár vaspálcával úgy rávágott, hogy az új ruhája széthasadt. Otthon próbálta eltitkolni, de édesapja meglátta a szakadt kabátot.
A történet innen már legendává vált a családban:
– „Ki tette ezt veled?” – „A tanár úr… mert nem tudtam a verset.”
Az apa biciklire ült, odament az iskolához, és csak ennyit kérdezett:
– „Tanár úr, szabad-e verekedni?” – „Persze.” A következő pillanatban lezúgatta neki azt az egyet, amit a fiának szántak.
Ezután Gyula kitűnő tanulóból „nulla” lett. A tanári kar összezárt, és 1965-ben 2,7-es átlaggal Ózdra került, de mire odaért, azt mondták: „A felszolgáló szak betelt. Ácsnak tanulhat.”
Elvállalta.
A kollégium mellett, azonban ott volt a híres Kék Acél étterem. Három nap múlva már ott törölgette a tányérokat, és 1966-ban felvették vendéglátós képzésre, ahol 1968-ban végzett.
Tógyer Gyula a Palota Szállóban. Képforrás: Tógyer Gyula
Lillafüred, ahol a tehetség utat tört.
A 360 szobás Palota Szálló Lillafüreden akkoriban a vendéglátás egyik fellegvára volt. Gyulát 21 évesen (1971-ben) vették fel pincérnek. Egy év múlva főpincér lett, és huszonnyolc ember dolgozott a keze alatt. A színészóriások, futballisták, politikusok mind megfordultak ott. Gyula pedig megtanulta, hogyan kell egyszerre elegánsnak, gyorsnak, pontosnak és emberinek lenni.
1974-ben a szállodát felújítás miatt bezárták. Gyula visszament Ózdra, a nyíló éjszakai lokál főpincérének. 1983-ig dolgozott ott.
Tógyer Gyula a Guinness rekorder. Képforrás: Tógyer Gyula
A tányérok világa, és a Guinness-rekord születáse.
Gyula már korai vendéglátós idejében is magasra rakott tányérokkal „rohangált”. Ózdon az emeletekről hordta le a tányérokat a „nagyvezéreknek”. 38 tányérig jutott el, de ettől többre vágyott.
A lánya írt Rózsa Gyurinak, hogy hívják meg a felszolgáló-vetélkedőbe. 1983 májusában a Citadellában rendezett nemzetközi versenyen Gyula mindenkit kenterbe vert.
A Guinness-rekordot végül 25 rántotthúsos-burgonyás tányér felszolgálásával jegyezték be. Csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy egy tányér üresen 32 deka. A teljes súly pedig több mint 8 kilogramm, egy kézen.
Tógyer Gyula Tripoliban. Képforrás: Tógyer Gyula
Tripoli, a diplomataélet, és a menekülés.
1983 decemberében váratlan felkérést kapott: menjen Líbiába, az angol–magyar nagykövetségre protokoll-vendéglátósnak. Nyolc és fél hónapig dolgozott Tripoliban, majd az amerikai bombázások miatt Svájcon keresztül menekítették haza.
Leninváros, a Hotel Olefin évei.
1984-től a Hotel Olefin teremfőnöke lett mindaddig, míg gondolt egy merészet, és kiment Amerikába szerencsét próbálni.
Folytatás a 2. részben holnap…
Szerkesztette: Bálint János
