Régi tárgyak…
A Hokedli.
A hokedli mindig más volt, mint a sámli. Nem szaladt utána az ember, nem vitte magával az udvarra, vagy a kertbe, és megvolt az a jó tulajdonsága, hogy nem tűnt el egyik sarokból a másikba. A hokedli maradt. Olyan volt, mint egy csendes, négylábú őrszem a konyhban, masszív, biztos, megbízható. Ha valamihez hozzá kellett férni, ha valamit el kellett érni, ha valamit meg kellett javítani, mindig őt húztuk oda. Nem kérdezett, nem panaszkodott, csak állt, és tette a dolgát.
A konyhájában a hokedli volt az a hely, ahová mindenki leült egy pillanatra. Nem hosszú beszélgetésekre, csak úgy, két mozdulat között. A sparhelt melege mellé, egy gyors falatra, egy kis pihenésre. A hokedli nem volt kényelmes, de valahogy mégis jó volt rajta ülni. Talán azért, mert ott mindig történt valami, főtt a leves, sült a kenyér, jöttek-mentek az emberek, és a hokedli mindent látott, mindent hallott.
Több fajta hokedlit ismerhetünk. Fiókost, fiók nélkülit, és olyan is aminek a teteje felnyitható volt. Nanáékéban apró kincsek lapultak benne: régi kanalak, spárga, csavarok, egy-egy elfelejtett kulcs, és persze a „majd jó lesz valamire” kategória. A hokedli belseje olyan volt, mint egy kis családi idődoboz, minden benne volt, ami a ház körül fontos lehetett.
A hokedli nem kopott el olyan könnyen, mint a sámli. Erős volt, robusztus, fából készült, és ha meg is karcolódott, attól csak még több történetet hordozott magán. A lábain látszott, hol húzták arrébb évtizedeken át, a tetején pedig ott voltak a mindennapok nyomai, lisztpor, gyerekrajzok ceruzanyomai, egy-egy odakoccant lábas halvány emléke.
Ma már ritkán látni igazi hokedlit. A boltokban műanyag dobozok, összecsukható székek és modern konyhai bútorok sorakoznak, de egyik sem az a fajta, amelyik kibírja a fél életet, és közben csendben őrzi a ház történeteit. Nekem a hokedli nem csak egy ülőalkalmatosság. Egy darab múlt, amelyben benne van a konyha illata, a sparhelt melege, a család mozdulatai. Egy tárgy, amely nem mozdult sokat, mégis ott volt minden fontos pillanatnál.
