BuszMegállóim 1.rész

A buszmegálló sorozat külön kiadása…
BuszMegállóim…
1. rész.
Ezúton szeretnélek meghívni benneteket egy „kis utazásra”, hogy aztán ti is újra élhessétek a saját „kis utazásaitokat”.

Mi, akik annak idején busszal jártunk, mind őrzünk magunkban néhány különleges megállót. Az én BuszMegállóim nemcsak egy útvonal részei voltak, hanem az életem egy-egy korszakát is magukban hordozták.
Utazásunk kiindulópontja Polgár, a Hősök úti buszállomás, ahonnan reggelente indultam Leninváros felé. Voltak gyorsjáratok és lassú járatok, de bennünket, iskolásokat a gyors (Debrecen–Miskolc) ritkán vett fel, így többnyire a lassúval zötyögtünk át a városba.

A Polgári buszmegálló: Képforrás

Alighogy elhagytuk a központot, a falu végén máris megálltunk, no nem a „kurta kucsmánál”, hanem a Selypes hídi megállónál, hogy felvegyük az ott várakozókat.
Néhány száz méterrel arrébb jött a Tanyasi megálló, mivel a tanyán élőknek messze lett volna a polgári állomás, így ez a pillanatnyi leállás sokat jelentett nekik.

Mielőtt felértünk volna a Tiszahídra, következett a Gátőrházi megálló, ahol szinte minden reggel a Baranya ikrek, Sanyi és Gyuri szálltak fel.
Innen már csak egy ugrás volt az Erőmű megálló az elágazásnál, majd a Volán telep megállója, ahol legtöbbször én is leszálltam, hiszen ott volt a gyakorlati oktatás helyszíne.
Ha elméleti órára mentem, akkor a TVK elágazásnál lévő megálló
(most Tűzoltó utcai megálló, a rendőrlámpánál) volt a jó választás, persze csak abban az esteben, ha időben felkeltem.
Viszont ha a lustaság győzött, akkor az Üzletsori megálló lett a menedékem, mert onnan még a későbbi járattal is beértem az iskolába.
Hazafelé majdnem ugyanezek a megállók jöttek sorban, csak épp más hangulatban.
A felszállás ezúttal a TVK elágazásnál történt, a 35-ös út felőli oldalon, ahol mindig nagy volt a gyülekezet.
Itt gyakran olyanokkal is találkoztam, akikkel reggel nem, és volt valaki, akinek a felbukkanása különösen megdobogtatta a szívemet.
Árvay Julcsika.
Ha megláttam valamelyik polgár felé tartó megállónál, már tudtam, hogy azon a járaton kell nekem is utaznom.
Volános megállónál a Baranya testvérek csatlakoztak hozzánk, de én addigra már csak félig voltam jelen, a figyelmem nagy részét Julcsika kötötte le.
Volt benne valami megfoghatatlan báj, ami miatt az egész hazafelé vezető út más fényt kapott.
Az „utazásunk” sajnos legtöbbször a Gátőrházi megállóig tartott, mert ott szállt le a Baranya testvérekkel, de ha egyszer-egyszer tovább utazott a központig, az maga volt a mennyország, mert még néhány megállónyi ideig, csendben gyönyörködhettem benne.
Plátói rajongás volt ez, semmi több, mint egy kamaszos történet a maga módján, ami talán épp ezért maradt meg ilyen élénken emlékezetemben.

Az „Buszmegállóim” sorozat első fejezete itt véget is ér, viszont holnap folytatódik, de már Julcsika nélkül.

A Selypes hídi megálló Polgáron Képforrás: Google map

A Tanyasi megálló Polgárnál Képforrás: Google map

A Gátőrházi megállók a Tisza híd előtt. Képforrás: Google map

Az Erőműves megálló, az erőmű elágazásnál. Képforrás: Google map

A Volán telepi megálló a Debreceni út mentén. Képforrás: Google map

A 35-ös úti megálló, Miskolc felőli oldalon. Képforrás: Google map