A Posta
4. rész
Az elmúlt dicsőség…
A Bethlen Gábor út 9. szám alatti posta épület az elmúlt negyven év alatt lassan olyan lett, mint egy különös, elvarázsolt kastély. Amikor 1981-ben átadták, a város egyik legmodernebb, legforgalmasabb középülete volt, mert a távközlés, postaforgalom, adminisztráció minden egy helyre összpontosult, minden mozgott, minden élt. Ma viszont már egészen más világot idéz. Olyan, mintha a régi nyüzsgés egyszerűen kisétált volna belőle, és ott maradtak a falak, a terek, a lépcsők csendben, magukra hagyva, és lassan olyanná válik, mint egy kísértetkastély.
Az évtizedek alatt a posta szerepe teljesen átalakult. A levelezés digitális térbe költözött, a pénzforgalom bankokba és online felületekre, a távközlés pedig végleg elszakadt a postától. A közel 4700 m²‑es épületből ma már csak egy szinten működik postahivatal, a többi helyiség irodaként vagy raktárként él tovább. A forgalom töredéke annak, ami a nyolcvanas években volt.
Aki járt ott akkoriban, tudja, a posta nem egyszerű intézmény volt. Sorban állás bélyegért a levélfeladáshoz, pénzfeladás, vagy pénzfelvétel a kis ablaknál, izgatott várakozás a telefonfülkénél, hogy mikor kacsolják a hívott felet. A Karácsonyi csomagok érkezése, feladása, és a sárga csekkek végtelen sora, mind-mind sajátos, különleges hangulatot adott az egésznek.
Ma már mindez történelem. A hatalmas épület kissé üresen kong, mint egy régi kastély, amelynek termeiben még ott visszhangzik a múlt. A posta ma már nem központ, csak egy bérlő a saját egykori birodalmában, de a tó közelsége, a Bethlen Gábor út forgalma, a környező intézmények és a modernista tömegformálás még mindig városképi jelentőségűvé teszik. Aki ránéz, az nem csupán egy irodaházat lát, hanem Leninváros építészeti örökségének egyik utolsó nagy darabját, egy korszak különös építményét, amikor a város fiatal volt, ambiciózus, és hitt abban, hogy a modernitás épületei új életminőséget hoznak.
A jövője ma még bizonytalan. Mérete, elhelyezkedése és szerkezete miatt sokféle irány elképzelhető, irodaház, szolgáltató központ, kulturális tér, akár luxus lakások. Részleges vagy teljes átalakítás, újragondolás ma már nem kérdés, hanem tény. Az épület már eléggé megkopott, de még áll, s amíg áll, addig őrzi a város egyik legszebb, felejthetetlen korszakának emlékét, mint egy elvarázsolt kastély, amely tudja, hogy mi minden történt benne, és csendben tovább őrzi az emlékeket.
