3. rész
A művelődési ház aranykora.
Különösen fontos szerepet kapott nála a képzőművészet, számos művésszel dolgozott együtt, szakköröket vezetett, és művésztelepeket szervezett, amelyek sok helyi tehetség számára jelentettek első igazi inspirációt.
A rajzszakkör vezetését Topor András látta el 1969 és 1972 között; tanítványai között volt Magyar Józsi is, aki később festőként vált ismertté.
A nyári művésztelepek rendszeres résztvevője volt Madarász Gyula, akinek festményei ma is megtalálhatók a művelődési házban vagy az önkormányzat gyűjteményében.
Slezák István közösségi ember volt a szó legnemesebb értelmében.
Szeretett fényképezni, és a művelődési ház rendezvényeinek állandó krónikása volt.
Amikor a fotóst fényképezik. Képforrás: Slezák István
A Polgártárs újság elődjének, a NAPJAINK című lapnak szerkesztőjeként nemcsak szervezte, hanem dokumentálta is a közösség életét.
Nagyon szeretett és tudott bográcsban főzni és a különböző rendezvényeken, halászlé, birkapörkölt, slambuc volt a specialitása, amelyek sokak számára összeforrtak a nevével.
Slezák István azonban nemcsak a művészetekben volt otthon, hanem a közösség mindennapjaiban is. 1964-től haláláig számtalan társadalmi temetésen mondott magas színvonalú, méltóságteljes búcsúbeszédet, ebben sokat segített neki hűséges kolléganője, Havellant Gyuláné.
Slezák István és Havellant Gyuláné egy temetési szertartás közben Képforrás: Slezák Zsuzsa
A művelődési ház az ő keze alatt nem egyszerűen intézmény volt, hanem Polgár szíve, olyan hely, ahol mindenki megtalálhatta a maga közösségét, élményét, útját.
Slezák István munkája, embersége és elhivatottsága tette ezt lehetővé, és ez az örökség ma is él.
Külön köszönet Slezák Zsuzsának és Édesanyjának az információkért, és a fényképekért.
Folytatás a 4. részben…
