A Sajó Áruház képeslapja, amikor egy áruház és egy város együtt került a lapra
A hetvenes évek végének Magyarországán a képeslap nem csupán üdvözlőlap volt, hanem egyfajta kirakat is, ami megmutatta, mit tart fontosnak egy város, egy vállalat vagy egy közösség.
A mellékelt képeslap is ilyen üzenetet hordoz. A Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, vagy ahogy mindenki ismerte: a BIK, és a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat, ezzel a lapjával hívta a vásárlókat a Sajó Áruházba, amely akkoriban Leninváros egyik legfontosabb kereskedelmi pontja volt.
Vannak képeslapok, amelyeknél az ember érzi: ezt nem egyszerűen azért adták ki, hogy „legyen valami szép, amit haza lehet küldeni”, hanem azért, mert egy korszak szemléletét, önképét akarják megmutatni. A Sajó Áruházról készült leninvárosi képeslap pontosan ilyen darab.
Képeslap Leninváros térkép részlettel. Képforrás: Cartographia – 1978 – Tiszaújvárosi Helytörténeti Gyűjtemény
A képeslap első oldalán egy színes, rajzolt mini térkép látható, ami egy nagyon is funkcionális ábra, hiszen Leninváros központi részének térképrészlete, rajta az utcanevekkel, a vasútállomással, a főbb utak vonalával, és a város egyik legfontosabb épületével, az ÁRUHÁZ felirattal jelölt Sajó Áruházzal látható. A térkép alján számozott jelmagyarázat sorolja fel az üzleteket: „Sajó” Iparcikk és Ruházati Áruház, bútorbolt, TVK mintabolt, háztartási bolt, barkácsbolt, sport–játékbolt, bébi–gyermekruhabolt, alkalmi áruk boltja, divat‑rövidáru bolt, kötött‑rövidáru bolt. Egyetlen képeslap előlapján ott van a korszak teljes „bevásárló világa”, ahogy egy frissen épülő szocialista város elképzelte a modern kereskedelmet.
Ez a rajzolt térkép nemcsak útbaigazít, ha nem megmutatja, hogyan gondolkodtak akkor a városról. A központban az áruház, körülötte a lakótelep, az utcák, a vasút helye, és a mindennapi élet útvonalai. Aki akkoriban kézbe vette ezt a lapot, az nemcsak azt látta, hol van a Sajó Áruház, hanem azt is, hogyan rendeződik köré a város.
A képeslap hátoldala. Képforrás: Cartographia – 1978 – Tiszaújvárosi Helytörténeti Gyűjtemény
A hátoldalon ott a 40 filléres bélyeg helye, a nyomdai és kiadói adatok, a Cartographia 1978-as jelzése. Minden apró részlet arról mesél, hogy ez nem egy turisztikai képeslap, hanem egy kereskedelmi–városi hibrid, egyszerre reklám, tájékoztató és emlék. A bal felső sarokban a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat (BIK) jellegzetes logója, mellette a jól ismert felirat: „Szeretettel várjuk a Sajó Áruházban”. Alatta a másik szereplő, a Borsodi Ruházati Kereskedelmi Vállalat kör alakú emblémája (BRKV). A két vállalat együtt „lakik” ezen a lapon, ahogy a valóságban is együtt működtek a Sajó Áruházban, az iparcikk és a ruházati kereskedelem egy fedél alatt, egy közös, modernnek szánt áruházi térben.
Ma, amikor a telefonunkon nagyítjuk a térképet, különös érzés kézbe venni egy ilyen lapot. A rajzolt utcák, a kék színnel kiemelt áruház, a számozott üzletek, a két vállalat logója mind azt az időszakot idézik, amikor Leninváros még fiatal volt, és egy áruház megnyitása nemcsak gazdasági esemény, hanem városi élmény is volt.
Ez a képeslap így válik többé egy egyszerű papírdarabnál: egy várostörténeti pillanatkép, a melyben találkozik a kor kereskedelmi világa, a várostervezés logikája és a mindennapi élet útvonala. Egy apró, de nagyon beszédes darabja Tiszaújváros, akkor még Leninváros múltjának.
A Sajó Áruház sokak számára nemcsak bolt volt, hanem találkozási pont, hétvégi program, a „nézelődés” helyszíne. A gyerekek itt láttak először játékokat, amelyekről álmodni lehetett, a felnőttek pedig itt találkoztak a korszak újdonságaival, legyen az egy új rádió, egy szebb ruha vagy egy modern háztartási eszköz. A képeslap tehát nem csupán reklám, egy korszak hangulatát őrzi.
Ma, amikor a digitális világban élünk, különös érzés kézbe venni egy ilyen lapot. A papír tapintása, a nyomdafesték illata, a régi betűtípusok mind azt az időt idézik, amikor a város még fiatal volt, és minden új épület, minden bolt, minden utcatábla a jövő ígéretét hordozta.
Ez a képeslap egy apró darabja annak a világnak, amelyben Leninváros, a mai Tiszaújváros formálódott. Egy korszak, amely ma már történelem, de amelynek emlékei még mindig ott élnek bennünk, a fiókok mélyén őrzött fényképekben, a megmaradt képeslapokban, és azokban a történetekben, amelyeket továbbadunk.
