Ki emlékszik még a Kincses Kalendáriumra, arra a könyvre, amelyben minden lap egy újabb titkot rejtett…?
A ’60-as évek végi és a ’70-évek eleji kiadványok voltak az elsők, amelyek mély nyomot hagytak bennem, mert ekkor már nem csupán a napok és nevek sorát mutatták nekem, hanem érdekes írásokkal, tanulságos történetekkel és ismeretekkel gazdagítottak.
Olyan érzés volt, mintha egy titkos kincsesládát nyitnék ki minden alkalommal, amikor kézbe vettem.
A kiadvány története a 20. század elejéig nyúlik vissza, és évtizedeken át minden évben megjelent. Az 1969-es év azért emlékezetes sokak számára, mert ekkor Huzsvár László szerkesztésében új korszak kezdődött, amely friss tartalommal és gazdag felépítéssel folytatta a hagyományt.
Nem egyszerű naptár volt ez, hanem egy olyan könyv, amely a Kárpát-medence szerte sokak számára jelentett várva várt olvasmányt. Felépítése gazdag volt, a naptár mellett helyet kaptak benne vallási és világi írások, néprajzi érdekességek, tanulságos történetek, valamint a római katolikus, a Gergely- és a Julianus-naptár hagyományai.
Így vált a kalendárium nemcsak az idő múlásának követőjévé, hanem egyben tudástárává és lelki útmutatóvá is.
Te is lapozgattad az egykori Kincses Kalendáriumokat?
Te hogyan emlékszel vissza a legendás „Kincsesre”?

