A város vállalkozói.
Volt egyszer egy vállalkozó…
Gyuricskó László
4. rész
Újrakezdés Budapesten
1992-ben a család elhagyta Tiszaújvárost, és Budapestre költözött. A váltás nagy lépés volt, de Gyuricskó László számára a változás mindig inkább lehetőséget, mint félelmet jelentett. A vállalkozói szellem, amely Leninvárosban szárnyra kapott, a fővárosban új terepet talált magának.
A Gyuricskó család. Képforrás: Gyuricskó Éva-Bogya
A varroda – minőségi ruhák saját kézből
A költözés után sem állt meg az élet Bogya elmondása szerint: „Csináltunk egy varrodát, és már mi készítettük a nagykereskedések számára a minőségi ruhákat.”
Ez a lépés új szintet jelentett, már nemcsak árut vásároltak és értékesítettek, hanem saját gyártásba kezdtek. A varroda gyorsan beindult, mert a minőség, a megbízhatóság és a jó kapcsolatok itt is meghozták a gyümölcsüket.
Badacsonyi emlék. Készülődés a Szüreti bálra. Képforrás: Gyuricskó Éva-Bogya
1998 – egy újabb nagy üzlet Pesten
A következő mérföldkő 1998-ban érkezett el. Nyitott Pesten egy nagy ruházati és fehérnemű üzletet, amit később teljesen átvett a lánya Bogya.
Ez az üzlet már a fővárosi kereskedelem világában is megállta a helyét. A kínálat széles volt, a minőség magas, a vásárlók pedig hamar megszerették. A staféta átadása pedig azt mutatta, a vállalkozói szellem generációkon átível.
Az egyik „meseautó” a sok közül. Képforrás: Gyuricskó Éva-Bogya
A mécsestartók – országos úttörő
És ekkor jött egy újabb, teljesen egyedi ötlet, olyan, amire akkoriban senki sem gondolt. Gránitból, márványból és mészkőből gyártott síremlékekre mécsestartókat. Ebben is első volt, mégpedig országos szinten. Ez a vállalkozás több okból is különleges volt, akkor még senki nem foglalkozott kizárólag mécsestartók gyártásával, nála volt az ország legnagyobb szívformájú választéka, és a minőség miatt nagyon hamar országos siker lett. Ez a vállalkozás bizonyította, hogy László nemcsak követni tudta a piacot, meg is tudta előzni.
Laci, Éva, és Hetyi. Képforrás: Gyuricskó Éva-Bogya
Sírkőudvar, lángossütő, szélvédőjavító – a sokoldalúság mestere
Csinált egy sírkő bemutató udvart is, sőt egy lángossütőt és egy szélvédőjavítót is. Ez már a vállalkozói kreativitás csúcsa volt. Kevés ember képes ennyire különböző területeken sikeresen működni, de ő igen, mert ahol lehetőség volt, ott ő meglátta. Ahol más akadályt látott, ott ő megoldást.
Gyuricskó László, és felesége Éva. Képforrás: Gyuricskó Éva-Bogya
Üllő – az új otthon
A család ekkor már Üllőn élt. A vállalkozások sokasága mellett a családi élet is fontos maradt. Lánya így emlékszik vissza: „Apukám kimeríthetetlen volt az ötletek terén és nagyon szeretett dolgozni. Nagyon sokat utaztunk, kirándultunk… mellette nem lehetett soha unatkozni.”
Ez a mondat gyönyörűen mutatja, milyen ember volt. Dolgos, ötletes, energikus, de közben szerető apa, aki élményeket adott.
A Gyuricskó család. Képforrás: Gyuricskó Éva-Bogya
A nyugdíjas évek – a kert, a rend és az unokák
A nyugdíj sem jelentett megállást. „A nyugdíjas éveiben is aktívan dolgozott… Szabadidejében állandóan kertészkedett, szépítette az udvart… , de a legnagyobb szerelem neki is, mint sok nagyszülőnek, az unokái voltak.”
Ez a kép egy olyan emberről szól, aki egész életében alkotott, teremtett, dolgozott, és aki a családját mindennél jobban szerette.
Peti, Éva, Bogya, és Laci. Képforrás: Gyuricskó Éva-Bogya
A búcsú
A történet egyik legmegrendítőbb mondata: „2023.11.02-án 73 évesen szépen csendesen elaludt, ahogy mindig is szerette volna.” És: „Mai napig hiányzik a nevetése, az állandó tréfálkozásai.”
Ez a rész már nemcsak egy vállalkozó története, hanem egy apa, egy férj, egy nagypapa története.
Gyuricskó László, az apa, a férj, a nagypapa. Képforrás: Gyuricskó Éva-Bogya
Külön köszönet Gyuricskó Éva-Bogyának az információkért, a fényképekért, hogy megismerhettük édesapja történetét.
