A város vállalkozói.
Volt egyszer egy vállalkozó…
Gyuricskó László
1. rész
A kezdetek
A szocializmus éveiben, a magán vállalkozások még ritkaság számba mentek.
Sokszor gyanakvással figyelt jelenség volt, azonban akadtak olyan emberek, akikben már fiatalon ott égett a tettvágy, a kíváncsiság, és az a bizonyos „üzleti érzék”.
Gyuricskó László ezek közé tartozott.
1950 . január 19-én született Mezőcsáton, egy ötgyermekes, dolgos munkáscsaládban. A család több generációval együtt élt, így a gyerekek mellett ott volt a nagymama is, aki szeretettel segítette a mindennapokat. Testvéreivel egész életében szoros, meleg kapcsolatot ápolt, és ez a családi összetartás később is meghatározta az életét.
Az általános iskolát Mezőcsáton végezte, ahol a sors különös fintoraként, későbbi feleségével osztálytársak voltak. Akkor még egyikük sem sejtette, hogy egyszer majd együtt öregednek meg. Középiskolai tanulmányait a miskolci, akkori nevén 101-es Szakközép- és Szakmunkásképző Intézetben folytatta, villanyszerelő szakon.
Bár a szakmát elvégezte, a villanyszerelés soha nem vonzotta igazán. Sokkal inkább az emberek, a mozgás, az üzlet világa, és mindenekelőtt az autók. Már fiatalon megmutatkozott az üzleti vénája, amivel csak lehetett, kereskedett, csereberélt, intézett. Jó értelemben vett „csibész” volt, életrevaló, találékony, mindig tele ötlettel.
Amint megszerezte a jogosítványt, rögtön letette a hivatásos sofőri vizsgát is. Első autóját bátyjával, Bandival közösen vették 1968-ban, egy Trabantot, amelyre nagy betűkkel ez volt írva: „Én is autó vagyok.” (A korabeli fotó ma is mosolyt csal az ember arcára.) Az autók iránti rajongása hamar üzletté is vált, már ekkor elkezdett autókkal foglalkozni, adni-venni őket, és ezt a szenvedélyt egész életében megőrizte.
Első munkahelye a Mezőcsáti Vízműveknél volt, ahol megkezdte hivatásos sofőri pályafutását. Néhány évvel később a Mezőcsáti ÁNTSZ személyi sofőrje lett.
A nagy fordulat 1973-ben érkezett, amikor feleségül vette egykori osztálytársát Sepsi Évát, és ekkor Leninvárosban (a későbbi Tiszaújvárosban) kezdett dolgozni az akkor épülő TIFO egyik igazgatójának, Farkas Kálmánnak a személyi sofőrjeként, akivel a kapcsolatuk nemcsak munkakapcsolat volt, hanem tiszteletteljes barátság maradt köztük egész életükben.
A TIFO-nál töltött évek alatt László megkapta az 1 millió kilométer balesetmentes közlekedésért járó plakettet, és a későbbi sok millió kilométert is mind balesetmentesen tette meg. Aztán 1979-ben elérkezett az a pillanat, amely nemcsak az ő életét, hanem a város történetét is megváltoztatta. Álmodott egy nagyot, majd egy merészet lépett, és megnyitotta Leninváros első magánvállalkozását, egy kis üzletet a Lenin úton.
Egy korszak kezdődött el akkor, és nemcsak neki, de az egész város számára is.
Folytatás a 2. részben.
