Régi tárgyak…
Szívlapát
A „szénkorszak” jelképes munkaeszköze
A szívlapát a kéziszerszámok között külön világot képvisel. Jellegzetes, szív alakú feje és hosszú, erős nyele messziről elárulja, hogy nem könnyű kerti munkára, hanem komoly fizikai terhelésre tervezték. Nevét is erről a formáról kapta. A hagyományos lapátokhoz képest a szívlapát feje jóval szélesebb, pereme magasabb, nyele pedig vastagabb és hosszabb. Eredetileg bányákban használták, ahol a szén rakodása mindennapos feladat volt. Egyetlen mozdulattal akár ötször akkora mennyiséget lehetett megemelni vele, mint egy átlagos lapáttal, ezért vált nélkülözhetetlenné a bányászok, fűtőházak és vasúti dolgozók számára.
SANYO DIGITAL CAMERA
A vasút mindennapjainak csendes hőse
A szívlapát nemcsak a bányákban, hanem a vasútnál is fontos szerepet kapott. Ezzel rakodták a szenet a vagonokból a kocsikra, onnan pedig tovább a Tüzép udvarra. A mozdulatok ereje, a lapátra hulló szén tompa zaja, a fekete por illata mind része volt annak a munkának, amelynek köszönhetően télen mindenki melegedhetett a kályha mellett. Ahol ma is szénnel fűtenek, ott sok helyen még mindig megtalálható egy-egy régi darab, csendben őrizve a múlt emlékeit. Bizonyos szakmai körökben a „hibridásó” elnevezés is elterjedt, ami jól mutatja, mennyire sokféle feladatra alkalmazták.
Emlékek a kazánházak és pincék világából
Sokan gyerekkorukból ismerjük, hiszen ott állt a pince, a széntároló falának támasztva. Nekünk is volt otthon, a kazánház sarkában, de soha nem tudtam vele megbarátkozni. A szívlapát súlya, a szén csörgése, a fűtőhelyiség jellegzetes illata mind olyan élmény, amelyet nehéz elfelejteni.
Te használtad annak idején?
Emlékszel a mozdulatra, ahogy a szén közé csapódott?
