Tógyer fiúk története – Tógyer Lajos

A Tógyer fiúk története.
Tógyer Lajos
Egy vendéglátós, aki szívből dolgozott

Tiszadada, 1955. május 10. Egy egyszerű falusi házban született meg az a fiú, akinek neve később összeforrt Tiszaújváros vendéglátásával. Lajos gyerekkora nem volt könnyű, de annál tanulságosabb. Hamar megtanulta a munka becsületét, a kitartást, és azt, hogy az embernek mindig többet kell adnia, mint amennyit elvárnak tőle. Szülei és nagyobb testvérei példát mutattak neki.

Az első lépések, a tanulás, a szakma, és a hivatás felé.
Lajos 1961 és 1969 között a Tiszadadai általános iskolában tanult, majd Miskolcon folytatta útját a Vendéglátóipari Szakközépiskolában. A vendéglátós szakmát nem csak tanulta, szenvedélyévé vált, amibe egyből beleszeretett. A vendéglátás számára nem munka volt, hanem életforma.
A vendéglátós iskola elvégzése után a Palota Szállóban, Lillafüreden kezdte pályáját. Itt tanulta meg a szakma alapjait, a precizitást, a vendég tiszteletét, és azt, hogy a jó vendéglátós nem csak kiszolgál, hanem élményt ad.

A Hotel Olefin, a kezdet.
Lajos 1974-ben, Gyula bátyja ajánlására Attila testvérével már a Hotel Olefinben dolgozott, mint londíner. Szorgalmával hamar kitűnt, és egyre feljebb került a ranglétrán. A katonaság igaz közbeszólt, de  kapcsolatainak köszönhetően megmaradt a szakmájában, és a közeli laktanyában tisztipincérként dolgozott, majd a leszerelés után a Hotel Olefin tárt karokkal várta vissza.

Tógyer Lajos szakmájának minden fortéját kitanulta, és 1985-ben éttermi mestervizsgát tett, nem papírért, hanem meggyőződésből.
Mindenki nagyon szerette, ahogy közvetlenségével és hozzáértésével ált a munkához.

Lajos 1992-ig a Hotel Olefinben dolgozott Tiszaújvárosban. Itt vált felszolgálóból üzletvezetővé, itt tanulta meg a szakma minden csínját-bínját, és itt vált ismertté a városban. Aki járt az Olefinben, tudta, ha Lajos ott van, minden rendben lesz. A vendég nem csak vendég volt számára, hanem tiszteletre méltó ember, akinek jár a figyelem, a mosoly, a minőség.

A Veronika Panzió, és egy álom, amiből valóság lett.
1992-ben saját útra lépett. Párja Veronika mindenben támogatta, és megépítették saját éttermüket, ami szálláshelyként és egyben lakásként is szolgált számukra. Egy ideig Lajos még a hotelben dolgozott, munka után pedig a panzióban segített. Amikor azonban a körülmények úgy hozták, akkor leszámolt, és már Veronikával együtt, bővítették a helyet, amit a tőlük megszokott magas színvonalon működtettek. A Veronika Panzió hamar a város egyik meghatározó vendéglátóhelyévé vált, amely 2011-től 4 csillagos Veronika Hotelként működik. Nem csak egy vállalkozás volt ez számára, hanem életmű. Aki már járt ott, az tudja, hogy a Veronikában nem csak enni lehetett, hanem jól lenni is.

Elismerések, amelyek mögött valódi munka áll.
Lajos nem kereste a díjakat, a díjak találták meg őt.
– Szakmai Ifjú Mestere
– Kiváló Dolgozó (többször)
– Miniszter Kiváló Dolgozója (kétszer)
– Máltai Lovagrend tagja
– Magyar Érdemkereszt – polgári tagozat
– Magyar Arany Érdemkereszt – Áder János köztársasági elnök adományozásával
Ezek nem csupán kitüntetések voltak, hanem visszaigazolások, mert Lajos több mint négy évtizeden át szolgálta a magyar vendéglátást, öregbítette a térség hírnevét, és olyan minőséget teremtett, amelyre ma is büszke lehetne.

Közösség, emberség, jelenlét
Tagja volt a Tiszaújvárosi Civil Szervezetnek, szenvedélyes horgász volt, és olyan ember, akire mindig lehetett számítani. Aki ismerte, tudta, Lajos nem csak vendéglátós volt, hanem közösségi ember, barát, támasz.

Öröksége
Ma már nincs közöttünk, de amit hátrahagyott, az több egy panziónál, több egy szakmai életútnál. Öröksége ott él a városban, a szakmában, és azokban, akik ismerték és szerették.