Tógyer fiúk története…
Tógyer Attila
1955 május 10, Tiszadadán a Tógyer család számára különleges esemény volt, hiszen ikreknek adott életet Várallyai Malvin. A család két legkisebb gyermeke, Attila és a Lajos nevet kapta. Bár Attila látta meg először a napvilágot, valahogy mégis mindenki úgy tartotta számon, mint „a legkisebb fiút”. Talán alkata, talán a természetes könnyedség, amellyel mosolygott a világra, vagy az a fajta szelíd derű, ami mindig körülvette. És volt még valam, Attila rendkívül jóképű fiú volt. A városban sokan csak így emlegették: „Leninváros Alain Delonja.” Nemcsak a külseje miatt, hanem a kisugárzása, a jelenléte, a finom eleganciája miatt is.
Attila, és Lajos a Hotel Olefinben. Képforrás: Tógyerné Révész Márti
Gyökerek, munka, első lépések
Attila, általános iskolai tanulmányait Tiszadadán végezte, majd hamar megismerkedett a munka világával. Először a Tokaj étteremben, majd a lilafüredi Palota szállóban dolgozott ikertestvérével. 1971-ben az akkor nyíló Hotel Olefin vezetője, Bárdos Róbert felhívta egykori kollégáját Gyula testvérüket, aki akkor még mindig a Palota szállóban dolgozott, hegy nem e tudna két dolgos fiatalt küldeni hozzá dolgozni. Gyula egyből beajánlotta öccseit, akik az első pillanatoktól kezdve részesei voltak a Hotel Olefin indulásának, ahol londinerként kezdték Leninvárosi pályafutásukat, majd később felszolgálók lettek. A vendéglátás szeretete gyorsan utat talált minkét fiúban, és a munka mellett elvégezték a vendéglátó eladói, majd az üzletvezetői képzést is.
Attila Hotel Olefinben. Képforrás: Tógyerné Révész Márti Képszerkesztés Bálint János
Testvéri összetartás
A hotelben töltött évek alatt a testvérek kiügyeskedték, ne egy távoli helyőrségbe kerüljenek katonának, hanem a leninvárosi laktanyába. Mindketten tiszti felszolgálóként teljesítettek szolgálatot, így a család közelében maradhattak, és a szakmájukhoz közel dolgozhattak. Ez a történet sokat elárul a testvérek kapcsolatáról, hiszen a Tógyer fiúk között mindig erős volt a kötelék.
Tógyer Attila a baka. Képforrás: Tógyerné Révész Márti
Szerelem, amely korán megtalálta
Attila, 1981-ben megismerte Révész Mártit. Két évvel később, 1983-ban házasságot kötöttek, egy olyan kapcsolatot, amelyben a szeretet, a munka, a türelem és az egymás iránti tisztelet volt a legfontosabb. Attila számára a család mindig első helyen állt, és ez a házasság lett élete egyik legbiztosabb pontja.
Révész Márti, és Tógyer Attila Képforrás: Tógyerné Révész Márti
Kalandos évek, országjárás és barátság
1977 és 1984 között a Csőszerelőipari Vállalatnál dolgozott. Ez az időszak Attila és barátja, Szili Attila számára igazi kaland volt, a munka miatt az ország számos városába eljutottak. Fiatalok voltak, tele energiával, kíváncsisággal, és minden út, minden új hely élményt jelentett számukra.
A vendéglátás visszahívta
1984-től ismét a vendéglátásban találta meg a helyét, a Jégpálya büféjében lett üzletvezető, majd a nagy étteremben és a fagyizóban dolgozott felszolgálóként. Szerette ezt a világot, a vendégeket, a nyüzsgést, a jó szót, a mosolyt, amit visszakapott. A szezonális munka azonban bizonytalan volt, ezért később a gyárban keresett biztosabb megélhetést. Évekig dolgozott a festékgyárban raktárosként, de a vendéglátástól ekkor sem szakadt el, hétvégente, szabadnapokon rendezvényeken, lakodalmakban vállalt felszolgálást, és ahol tudott, segített a testvéreinek. Attila olyan ember volt, aki soha nem mondott nemet, ha munkáról vagy segítségről volt szó.
Egy rövid kitérő, és a saját út
2000-ben, az átszervezések miatt felmondott, és Floridába utazott szerencsét próbálni. Dolgozott, helytállt, de a honvágy és a család hiánya erősebb volt minden lehetőségnél. Hazatért, mert számára a család, a testvérek, a megszokott arcok jelentették az otthont. 2001-ben, Gyula és Lajos biztatására vállalkozásba kezdett. A Hotel Termálban éttermet és teraszt alakított ki, amelyet tíz éven át vezetett szívvel-lélekkel. A vendégek szerették a helyet, mert családias volt, barátságos, egyszerűen „attilás”. Felesége és lánya mindenben mellette álltak, együtt dolgoztak, együtt építették fel azt a kis világot, amely sokak számára a nyár, a strandolás, a jó ízek és a kedves szó emlékét jelenti ma is. A Sportcentrumban edzőtáborozó hazai és külföldi sportolók is gyakran nála étkeztek. Barátságok szövődtek, visszajáró vendégek alakultak ki, mert Attila nemcsak kiszolgált, hanem figyelt. Mindenkire. 2010-ben munkáját a Magyar Gasztronómiáért Érdeméremmel ismerték el. Ez a díj nemcsak szakmai siker volt, hanem annak a bizonyítéka, hogy Attila embersége, szorgalma és tisztessége mások számára is értéket jelentett.
Egy élet, amely túl korán ért véget
Attila betegségét sokáig magában hordozta. Nem akarta, hogy szerettei aggódjanak érte, ezért csendben viselte, méltósággal, úgy, ahogyan egész életében mindent, szelíden, panasz nélkül. Amikor a család végül tudomást szerzett róla, ő akkor is csak legyintett, mintha nem lenne nagy baj. Tette a dolgát, dolgozott, segített, mosolygott, mintha minden a régi lenne. A család azonban érezte, hogy valami közeleg, mégis remélték, hogy nem jön el az, amitől féltek.
2011. május 3-án Attila elment.
A városban, ahol annyian ismerték, a mai napig jó szívvel emlékeznek rá. Attila közvetlen, derűs, nyitott ember volt. Olyan, akihez bárki odamehetett egy jó szóra. Olyan, aki nem beszélt sokat magáról, de mindig ott volt másokért. Olyan, akinek a hiánya csendesen, de állandóan jelen van. Attilát nem lehet elfelejteni, mert aki ennyire szívből élt, az a távozása után is velünk marad.
A Tógyer fiúk közül Attila volt az, akit kedvessége és közvetlensége miatt sokan a mai napig a legközelebb éreznek magukhoz.
