Tógyer fiúk története – Tógyer Gyula 2.rész

Tógyer fiúk története
2. rész
Tógyer Gyula

A Hotel Olefines időszak után Tógyer Gyula, 1989-ben rövid időre az USA-ba ment, Észak-Hollywoodba, a Hortobágy étterembe. Később Gábor Zsazsa villájának felújításán is dolgozott, de a keresett pénz nagy részét kinn élő bátyja eljátszotta lóversenyen. 800 dollárral jött haza, és mindent újrakezdett, megint.

A nádfedeles büfé, és egy elnémított Budapest- Moszkva között a vonal.
Gyula első vállalkozása egy szerény, száz négyzetméteres területre tervezett nádfedeles büfé lett volna, a mostani KEMAD területén. Már majdnem készen állt minden, amikor a munkások véletlenül belefúrtak a föld alatt futó piros–sárga–fekete távközlési vezetékbe.  Ez a vezeték Budapestet kötötte össze Moszkvával. Amikor elnémult, az engedélyt azonnal visszavonták. Más ember itt feladta volna. Gyula nem ilyen volt.

A szerelem, amely egy tánccal kezdődött.
1997-ben egy esküvőn történt. Gyula felkérte a menyasszonyt egy táncra hivatalosan, a vőlegénytől engedélyt kérve. A hölgy azt mondta: „A nászút után visszajövök.”
Visszajött. A második találkozás után összeköltöztek. Mindketten elváltak voltak, de ez a szerelem mindent elsöpört. 1997-ben együtt vették meg azt a területet, amely később Gyula csárdájának helyszíne lett. Egy sziget, egy erdő, egy álom.

A híres „áprilisi kempingezés” , amikor egy sátor döntött mindenről.
1997 áprilisában Gyula fogta magát, felvert egy kempingsátrat a kiszemelt terület szélén, belefeküdt, és távcsővel figyelte a forgalmat. A környékbeliek csak nézték… „Mit csinál ez az ember?”
Gyula pedig számolt. Figyelte, mennyi autó megy el, mennyi áll meg, mennyi fordul be. Azt akarta tudni, elbír-e a hely egy csárdát. Különcnek tartották. Ő meg csak mosolygott.

A csárda születése – kenyérből, hitelből és hitből.
A számok jók voltak. Gyula megterveztette a 220 négyzetméteres csárdát, az önkormányzat 7 millió forint kamatmentes hitellel segítette, és 1997. szeptember 9-én megnyitotta.
De hogyan?
– 38 kiló kenyeret még ki tudott fizetni.
– A fűszereket hitelre kérte.
– A húst, halat, italokat három hónapos fizetési határidővel hozták.
– A megnyitóra száz „gazdag embert” hívott meg, mert tudta, hogy a hírnév így terjed.
És működött.
Szeptember 20-án, éjjel kettőkor ért véget a megnyitó. Másnap délben az első négy vendég svéd volt. Orjalevest ettek, majd kifelé menet megálltak a csárda lépcsőjénél álló kereszt előtt, és imádkoztak.
Gyula a feleségéhez fordult… „Látod? Szerencsénk lesz. Az első vendégeink már imádkoznak értünk.” Délután ötkor már nem volt üres hely. Karácsonyra pedig minden tartozást kifizetett.
És még maradt ereje arra, hogy 30 árva gyereket meghívjon karácsonyi ebédre.

A cián, amely majdnem mindent elvitt, és a férfi, aki nem hagyta.
Amikor 2000 januárjában bemondták a rádióban, hogy ciánszennyezés van a Tiszán,  az emberek nem mertek halat enni. Sőt, még csirkét sem. A csárda forgalma egyik napról a másikra összeomlott. Gyula átütemezést kért a banktól, újabb hiteleket vett fel, és kitartott. Más ember itt bezárt volna. Ő nem.

A halfőző fesztivál, amelyből országos hírnév lett
Egy évvel később Gyula megszervezte az első halfőző fesztivált. A vendégek száma évről évre nőtt:
először csak 1 000, a második éveben 10 ezer, a harmadik évben már 15 ezer, és ezután pedig 30 ezer ember látogatott ki a szigetreés innentől kezdve nem volt megállás.
A csárdából közvetítették a szépségversenyeket is. Gyula lovagrendi tag lett, séf-diplomata, és harminc évre előre meghímeztette a Kalocsa és a Matyó Terem teljes díszítését.
Kalocsáról érseki díszoklevelet kapott azért, mert messze földre vitte a város hírét.

Ki Tógyer Gyula valójában?
Egy férfi, aki:
– sátorban fekve számolta a forgalmat,
– kenyérből és hitelből épített csárdát,
– túlélte a ciánszennyezést,
– fesztivált teremtett a semmiből,
és akit a környék úgy ismert: „Gyula, aki sosem adja fel.”

A Tógyer Gyula megmutatta, hogy egy tiszadadai gyerekből lehet vállalkozó, lehet közösségi ember, lehet legenda.
A többi mint tudjuk már történelem.
Gyula „vitéz” téle-nyáron.