Volt egyszer egy szálloda…
A Hotel Olefin.
5. rész
A rendszerváltás után.
A rendszerváltás nemcsak az ország életét írta át, hanem Tiszaújvárosét is. A város ipara, gazdasága és intézményei új irányt vettek, és ezzel együtt a Hotel Olefin története is fordulóponthoz érkezett. A fény, amely a hetvenes–nyolcvanas években olyan magától értetődően ragyogott, lassan halványulni kezdett.
A tulajdonosváltások, az új gazdasági környezet és a megjelenő versenytársak mind-mind hatással voltak a szállodára. A Hotel Olefin már nem az a protokolláris központ volt, ahol miniszterek, külföldi delegációk és ipari vezetők fordultak meg nap mint nap. A város ritmusa megváltozott, és a hotelnek is alkalmazkodnia kellett, több-kevesebb sikerrel.
A dokumentumok egyszerűen fogalmaznak:
„A hotel működött tovább, de a régi csillogás megkopott.”
A Hotel Phőnix. Képforrás: ittjártam.hu
Új korszak, új név.
A szállodát később felújították, modernizálták, és új nevet kapott: Cívis Phőnix Hotel. A névváltás szimbolikus volt, hiszen a Phőnix a megújulást jelképezte, azt a szándékot, hogy a hotel új életet kezdjen a változó körülmények között. Az új tulajdonos igyekezett új irányt adni a háznak, de a korábbi évtizedek összeszokott csapata, szakmai kultúrája és vendéglátói szemlélete már nem tért vissza. A régi dolgozók lassan elhagyták a helyet, az újak pedig más szemlélettel érkeztek, és ezzel valami végérvényesen megváltozott. A város lakói számára azonban a szálloda neve örökre ugyanaz maradt: Hotel Olefin. A névhez történetek, arcok, hangulatok kötődtek olyan emlékek, amelyeket sem felújítás, sem névváltás nem tudott eltörölni.
A Hotel Phőnix. Képforrás: ittjártam.hu
Van, de még sincs…
A hotel ma is áll, de már egészen más arcát mutatja. A város megváltozott, a vendégek is mások, és a világ is más lett. A szálloda már nem a város kirakata, de még mindig őriz valamit abból, ami egykor volt. Aki ma arra jár, már nem látja a fekete Volgákat, a külföldi delegációkat, a nagy fogadásokat. De a múlt nyomai még felismerhetők, a terek arányaiban, a falakba ivódott történetekben, a régi vendéglátói szemlélet halvány emlékeiben, és abban a különös nosztalgiában, amely csak az Olefinre volt jellemző. A hotel ma már nem a város központi színtere, de a város emlékezetének része. Egy darab történelem, amely túlélte a rendszerváltást, a változásokat és az idő múlását. Azok számára, akik ismerték, akik ott dolgoztak, akik ott éltek át fontos pillanatokat, mindig az marad, ami volt, egy korszak, egy közösség, egy életérzés, a Hotel Olefin.
A Hotel Phőnix. Képforrás: ittjártam.hu
A rendszerváltás utáni években a hotel már nem volt a város társasági életének központja, de továbbra is működött, fogadta a vendégeket. Aki belépett, még sokáig érezhette a régi idők hangulatát: a szocreál elegancia maradványait, a panelhotel sajátos báját, a vendéglátás régi iskolájának szellemét.
A Hotel Olefin több volt, mint egy szálloda. Egy korszak jelképe, a városépítés lendületének szimbóluma, a vegyipar fénykorának és a protokolláris vendéglátás világának egyik utolsó tanúja.
