Ferencz József – A „Császár…”

Ferencz József
A „Császár…”
Mielőtt bárki félreértené, a név valóban adhatna okot némi mosolyra vagy zavarra, de esetünkben egészen más „császárról” lesz szó, hiszen a név végén ott az a bizonyos Z, másrészt a történelemből ismert Császárnak nem sok köze volt Tiszagyulaházához.
A mi „Császárunk” teljesen más világot képviselt, a tisztességes munkát, a közösséget és azt a fajta csendes tekintélyt, amit nem rang, hanem jellem ad.

A barátok és jó ismerősök csak egyszerűen „császárnak” hívták Ferencz Józsefet. A becenév nem hivalkodásból ragadt rá, hanem azért, mert volt benne valami csendes tartás, valami természetes tekintély, amit nem kellett kimondani. Ferencz József 1941-ben született Tiszagyulaházán, és a falusi gyerekkor egyszerre adott neki szilárd alapot és erős vágyat arra, hogy többre vigye.

Kenderesen folytatta tanulmányait, a Horthy-kastély falai között működő Mezőgazdasági Gépszerelő iskolában. Az iskola után ismét Miskolc lett a cél, ahol a Vízműveknél kapott autószerelői állást.
Hat hónapos autó-villamossági képzés után műhelykocsira került, de az állandó jövés-menést, a csavargó életformát hamar megunta.
A honvágy visszavitte Tiszagyulaházára, onnan pedig már egyenes út vezetett a Polgári Gépállomásig, ahol nemcsak munkát, hanem életre szóló barátságot is talált.

A Gépállomásnak akkoriban Káposzta Sándor volt a vezetője, akivel Ferencz József kiváló kapcsolatban volt, mivel Sanyi bácsi is nagy sportkedvelő ember hírében állt, és különösen nagyra tartotta a tehetséges kollégát, aki akkor már a P.I.A.C. csapatában focizott.