Tiszadada, 1955. május 10. Egy egyszerű falusi házban született meg az a fiú, akinek neve később összeforrt Tiszaújváros vendéglátásával. Lajos gyerekkora nem volt könnyű, de annál tanulságosabb. Hamar megtanulta a munka becsületét, a kitartást, és azt, hogy az embernek mindig többet kell adnia, mint amennyit elvárnak tőle. Szülei és nagyobb testvérei példát mutattak neki.

Tógyer Lajos, a felszolgáló. Képforrás: Tógyerné Veronika

Az első lépések, a tanulás, a szakma, és a hivatás felé.
Lajos 1961 és 1969 között a Tiszadadai általános iskolában tanult, majd Miskolcon folytatta útját a Vendéglátóipari Szakközépiskolában. A vendéglátós szakmát nem csak tanulta, szenvedélyévé vált, amibe egyből beleszeretett. A vendéglátás számára nem munka volt, hanem életforma.
A vendéglátós iskola elvégzése után a Palota Szállóban, Lillafüreden kezdte pályáját. Itt tanulta meg a szakma alapjait, a precizitást, a vendég tiszteletét, és azt, hogy a jó vendéglátós nem csak kiszolgál, hanem élményt ad.

Tőgyer Lajos a Hotel Olefin bejáratánál. Képforrás: Tógyerné Veronika

A Hotel Olefin, a kezdet.
Lajos 1974-ben, Gyula bátyja ajánlására Attila testvérével már a Hotel Olefinben dolgozott, mint londíner. Szorgalmával hamar kitűnt, és egyre feljebb került a ranglétrán. A katonaság igaz közbeszólt, de  kapcsolatainak köszönhetően megmaradt a szakmájában, és a közeli laktanyában tisztipincérként dolgozott, majd a leszerelés után a Hotel Olefin tárt karokkal várta vissza.

Tógyer Lajos a katona. Képforrás: Tógyerné Veronika

Tógyer Lajos szakmájának minden fortéját kitanulta, és 1985-ben éttermi mestervizsgát tett, nem papírért, hanem meggyőződésből.
Mindenki nagyon szerette, ahogy közvetlenségével és hozzáértésével ált a munkához.

Tógyer Lajos, mint Osváth Erzsike férfi-fodrász modellje. Képforrás: Tógyerné Veronika

Lajos 1992-ig a Hotel Olefinben dolgozott Tiszaújvárosban. Itt vált felszolgálóból üzletvezetővé, itt tanulta meg a szakma minden csínját-bínját, és itt vált ismertté a városban. Aki járt az Olefinben, tudta, ha Lajos ott van, minden rendben lesz. A vendég nem csak vendég volt számára, hanem tiszteletre méltó ember, akinek jár a figyelem, a mosoly, a minőség.

Tógyer Lajos a Hotel Olefin recepciónál. Képforrás: Tógyerné Veronika

A Veronika Panzió, és egy álom, amiből valóság lett.
1992-ben saját útra lépett. Párja Veronika mindenben támogatta, és megépítették saját éttermüket, ami szálláshelyként és egyben lakásként is szolgált számukra. Egy ideig Lajos még a hotelben dolgozott, munka után pedig a panzióban segített. Amikor azonban a körülmények úgy hozták, akkor leszámolt, és már Veronikával együtt, bővítették a helyet, amit a tőlük megszokott magas színvonalon működtettek. A Veronika Panzió hamar a város egyik meghatározó vendéglátóhelyévé vált, amely 2011-től 4 csillagos Veronika Hotelként működik. Nem csak egy vállalkozás volt ez számára, hanem életmű. Aki már járt ott, az tudja, hogy a Veronikában nem csak enni lehetett, hanem jól lenni is.

Tógyer Lajos a Veronika bárpultjában. Képforrás: Tógyerné Veronika

Elismerések, amelyek mögött valódi munka áll.
Lajos nem kereste a díjakat, a díjak találták meg őt.
– Szakmai Ifjú Mestere
– Kiváló Dolgozó (többször)
– Miniszter Kiváló Dolgozója (kétszer)
– Máltai Lovagrend tagja
– Magyar Érdemkereszt – polgári tagozat
– Magyar Arany Érdemkereszt – Áder János köztársasági elnök adományozásával
Ezek nem csupán kitüntetések voltak, hanem visszaigazolások, mert Lajos több mint négy évtizeden át szolgálta a magyar vendéglátást, öregbítette a térség hírnevét, és olyan minőséget teremtett, amelyre ma is büszke lehetne.

Tógyer Lajos 60. születésnapján. Képforrás: Tógyerné Veronika

Közösség, emberség, jelenlét
Tagja volt a Tiszaújvárosi Civil Szervezetnek, szenvedélyes horgász volt, és olyan ember, akire mindig lehetett számítani. Aki ismerte, tudta, Lajos nem csak vendéglátós volt, hanem közösségi ember, barát, támasz.

Tógyer Lajos. Képforrás: Tógyerné Veronika Képszerkesztés: Bálint János

Öröksége
Ma már nincs közöttünk, de amit hátrahagyott, az több egy panziónál, több egy szakmai életútnál. Öröksége ott él a városban, a szakmában, és azokban, akik ismerték és szerették.

1955 május 10, Tiszadadán a Tógyer család számára különleges esemény volt, hiszen ikreknek adott életet Várallyai Malvin. A család két legkisebb gyermeke, Attila és a Lajos nevet kapta. Bár Attila látta meg először a napvilágot, valahogy mégis mindenki úgy tartotta számon, mint „a legkisebb fiút”. Talán alkata, talán a természetes könnyedség, amellyel mosolygott a világra, vagy az a fajta szelíd derű, ami mindig körülvette. És volt még valam,  Attila rendkívül jóképű fiú volt. A városban sokan csak így emlegették: „Leninváros Alain Delonja.” Nemcsak a külseje miatt, hanem a kisugárzása, a jelenléte, a finom eleganciája miatt is.

Attila, és Lajos a Hotel Olefinben. Képforrás: Tógyerné Révész Márti

Gyökerek, munka, első lépések
Attila, általános iskolai tanulmányait Tiszadadán végezte, majd hamar megismerkedett a munka világával. Először a Tokaj étteremben, majd a lilafüredi Palota szállóban dolgozott ikertestvérével. 1971-ben az akkor nyíló Hotel Olefin vezetője, Bárdos Róbert felhívta egykori kollégáját Gyula testvérüket, aki akkor még mindig a Palota szállóban dolgozott, hegy nem e tudna két dolgos fiatalt küldeni hozzá dolgozni. Gyula egyből beajánlotta öccseit, akik az első pillanatoktól kezdve részesei voltak a Hotel Olefin indulásának, ahol londinerként kezdték Leninvárosi pályafutásukat, majd később felszolgálók lettek. A vendéglátás szeretete gyorsan utat talált minkét fiúban, és a munka mellett elvégezték a vendéglátó eladói, majd az üzletvezetői képzést is.

Attila Hotel Olefinben. Képforrás: Tógyerné Révész Márti Képszerkesztés Bálint János

Testvéri összetartás
A hotelben töltött évek alatt a testvérek kiügyeskedték, ne egy távoli helyőrségbe kerüljenek katonának, hanem a leninvárosi laktanyába. Mindketten tiszti felszolgálóként teljesítettek szolgálatot, így a család közelében maradhattak, és a szakmájukhoz közel dolgozhattak. Ez a történet sokat elárul a testvérek kapcsolatáról, hiszen a Tógyer fiúk között mindig erős volt a kötelék.

Tógyer Attila a baka. Képforrás: Tógyerné Révész Márti

Szerelem, amely korán megtalálta
Attila, 1981-ben megismerte Révész Mártit. Két évvel később, 1983-ban házasságot kötöttek, egy olyan kapcsolatot, amelyben a szeretet, a munka, a türelem és az egymás iránti tisztelet volt a legfontosabb. Attila számára a család mindig első helyen állt, és ez a házasság lett élete egyik legbiztosabb pontja.

Révész Márti, és Tógyer Attila Képforrás: Tógyerné Révész Márti

Kalandos évek, országjárás és barátság
1977 és 1984 között a Csőszerelőipari Vállalatnál dolgozott. Ez az időszak Attila és barátja, Szili Attila számára igazi kaland volt, a munka miatt az ország számos városába eljutottak. Fiatalok voltak, tele energiával, kíváncsisággal, és minden út, minden új hely élményt jelentett számukra.

A vendéglátás visszahívta
1984-től ismét a vendéglátásban találta meg a helyét, a Jégpálya büféjében lett üzletvezető, majd a nagy étteremben és a fagyizóban dolgozott felszolgálóként. Szerette ezt a világot, a vendégeket, a nyüzsgést, a jó szót, a mosolyt, amit visszakapott. A szezonális munka azonban bizonytalan volt, ezért később a gyárban keresett biztosabb megélhetést. Évekig dolgozott a festékgyárban raktárosként, de a vendéglátástól ekkor sem szakadt el, hétvégente, szabadnapokon rendezvényeken, lakodalmakban vállalt felszolgálást, és ahol tudott, segített a testvéreinek. Attila olyan ember volt, aki soha nem mondott nemet, ha munkáról vagy segítségről volt szó.

Egy rövid kitérő, és a saját út
2000-ben, az átszervezések miatt felmondott, és Floridába utazott szerencsét próbálni. Dolgozott, helytállt, de a honvágy és a család hiánya erősebb volt minden lehetőségnél. Hazatért, mert számára a család, a testvérek, a megszokott arcok jelentették az otthont. 2001-ben, Gyula és Lajos biztatására vállalkozásba kezdett. A Hotel Termálban éttermet és teraszt alakított ki, amelyet tíz éven át vezetett szívvel-lélekkel. A vendégek szerették a helyet, mert családias volt, barátságos, egyszerűen „attilás”. Felesége és lánya mindenben mellette álltak, együtt dolgoztak, együtt építették fel azt a kis világot, amely sokak számára a nyár, a strandolás, a jó ízek és a kedves szó emlékét jelenti ma is. A Sportcentrumban edzőtáborozó hazai és külföldi sportolók is gyakran nála étkeztek. Barátságok szövődtek, visszajáró vendégek alakultak ki, mert Attila nemcsak kiszolgált, hanem figyelt. Mindenkire. 2010-ben munkáját a Magyar Gasztronómiáért Érdeméremmel ismerték el. Ez a díj nemcsak szakmai siker volt, hanem annak a bizonyítéka, hogy Attila embersége, szorgalma és tisztessége mások számára is értéket jelentett.

Egy élet, amely túl korán ért véget
Attila betegségét sokáig magában hordozta. Nem akarta, hogy szerettei aggódjanak érte, ezért csendben viselte, méltósággal, úgy, ahogyan egész életében mindent, szelíden, panasz nélkül. Amikor a család végül tudomást szerzett róla, ő akkor is csak legyintett, mintha nem lenne nagy baj. Tette a dolgát, dolgozott, segített, mosolygott, mintha minden a régi lenne. A család azonban érezte, hogy valami közeleg, mégis remélték, hogy nem jön el az, amitől féltek.

2011. május 3-án Attila elment.
A városban, ahol annyian ismerték, a mai napig jó szívvel emlékeznek rá. Attila közvetlen, derűs, nyitott ember volt. Olyan, akihez bárki odamehetett egy jó szóra. Olyan, aki nem beszélt sokat magáról, de mindig ott volt másokért. Olyan, akinek a hiánya csendesen, de állandóan jelen van. Attilát nem lehet elfelejteni, mert aki ennyire szívből élt, az a távozása után is velünk marad.
A Tógyer fiúk közül Attila volt az, akit kedvessége és közvetlensége miatt sokan a mai napig a legközelebb éreznek magukhoz.

A Hotel Olefines időszak után Tógyer Gyula, 1989-ben rövid időre az USA-ba ment, Észak-Hollywoodba, a Hortobágy étterembe. Később Gábor Zsazsa villájának felújításán is dolgozott, de a keresett pénz nagy részét kinn élő bátyja eljátszotta lóversenyen. 800 dollárral jött haza, és mindent újrakezdett, megint.

Tógyer Gyula Észak-Hollywoodban. Képforrás: Tógyer Gyula

A nádfedeles büfé, és egy elnémított Budapest- Moszkva között a vonal.
Gyula első vállalkozása egy szerény, száz négyzetméteres területre tervezett nádfedeles büfé lett volna, a mostani KEMAD területén. Már majdnem készen állt minden, amikor a munkások véletlenül belefúrtak a föld alatt futó piros–sárga–fekete távközlési vezetékbe.  Ez a vezeték Budapestet kötötte össze Moszkvával. Amikor elnémult, az engedélyt azonnal visszavonták. Más ember itt feladta volna. Gyula nem ilyen volt.

Képforrás: Tógyer Gyula

A szerelem, amely egy tánccal kezdődött.
1997-ben egy esküvőn történt. Gyula felkérte a menyasszonyt egy táncra hivatalosan, a vőlegénytől engedélyt kérve. A hölgy azt mondta: „A nászút után visszajövök.”
Visszajött. A második találkozás után összeköltöztek. Mindketten elváltak voltak, de ez a szerelem mindent elsöpört. 1997-ben együtt vették meg azt a területet, amely később Gyula csárdájának helyszíne lett. Egy sziget, egy erdő, egy álom.

Horgászat a Tiszánál. Képforrás: Tógyer Gyula

A híres „áprilisi kempingezés” , amikor egy sátor döntött mindenről.
1997 áprilisában Gyula fogta magát, felvert egy kempingsátrat a kiszemelt terület szélén, belefeküdt, és távcsővel figyelte a forgalmat. A környékbeliek csak nézték… „Mit csinál ez az ember?”
Gyula pedig számolt. Figyelte, mennyi autó megy el, mennyi áll meg, mennyi fordul be. Azt akarta tudni, elbír-e a hely egy csárdát. Különcnek tartották. Ő meg csak mosolygott.

A csárda születése – kenyérből, hitelből és hitből.
A számok jók voltak. Gyula megterveztette a 220 négyzetméteres csárdát, az önkormányzat 7 millió forint kamatmentes hitellel segítette, és 1997. szeptember 9-én megnyitotta.
De hogyan?
– 38 kiló kenyeret még ki tudott fizetni.
– A fűszereket hitelre kérte.
– A húst, halat, italokat három hónapos fizetési határidővel hozták.
– A megnyitóra száz „gazdag embert” hívott meg, mert tudta, hogy a hírnév így terjed.
És működött.
Szeptember 20-án, éjjel kettőkor ért véget a megnyitó. Másnap délben az első négy vendég svéd volt. Orjalevest ettek, majd kifelé menet megálltak a csárda lépcsőjénél álló kereszt előtt, és imádkoztak.
Gyula a feleségéhez fordult… „Látod? Szerencsénk lesz. Az első vendégeink már imádkoznak értünk.” Délután ötkor már nem volt üres hely. Karácsonyra pedig minden tartozást kifizetett.
És még maradt ereje arra, hogy 30 árva gyereket meghívjon karácsonyi ebédre.

A cián, amely majdnem mindent elvitt, és a férfi, aki nem hagyta.
Amikor 2000 januárjában bemondták a rádióban, hogy ciánszennyezés van a Tiszán,  az emberek nem mertek halat enni. Sőt, még csirkét sem. A csárda forgalma egyik napról a másikra összeomlott. Gyula átütemezést kért a banktól, újabb hiteleket vett fel, és kitartott. Más ember itt bezárt volna. Ő nem.

Tógyer Gyula a lovagrend tagja, és séf-diplomata. Képforrás: Tógyer Gyula

A halfőző fesztivál, amelyből országos hírnév lett
Egy évvel később Gyula megszervezte az első halfőző fesztivált. A vendégek száma évről évre nőtt:
először csak 1 000, a második éveben 10 ezer, a harmadik évben már 15 ezer, és ezután pedig 30 ezer ember látogatott ki a szigetreés innentől kezdve nem volt megállás.
A csárdából közvetítették a szépségversenyeket is. Gyula lovagrendi tag lett, séf-diplomata, és harminc évre előre meghímeztette a Kalocsa és a Matyó Terem teljes díszítését.
Kalocsáról érseki díszoklevelet kapott azért, mert messze földre vitte a város hírét.

Az ElsőMagyar fehér Asztal Lovagrend Nagy Aranykeresztjének büszke tulajdonosa Tógyer GYula. Képforrás: Tógyer Gyula

Ki Tógyer Gyula valójában?
Egy férfi, aki:
– sátorban fekve számolta a forgalmat,
– kenyérből és hitelből épített csárdát,
– túlélte a ciánszennyezést,
– fesztivált teremtett a semmiből,
és akit a környék úgy ismert: „Gyula, aki sosem adja fel.”

Tógyer Gyula. a Csárda egyenruhájában. Képforrás: Tógyer Gyula

A Tógyer Gyula megmutatta, hogy egy tiszadadai gyerekből lehet vállalkozó, lehet közösségi ember, lehet legenda.
A többi mint tudjuk már történelem.
Gyula „vitéz” téle-nyáron.

Tiszadada, 1950. szeptember 19. Egy egyszerű falusi házban, Vitéz Tógyer László és Várallyai Malvin második gyermekeként jött világra Gyula. A család gyökerei mélyen a vendéglátásban és a kétkezi munka becsületében húzódtak. Édesanyja a két világháború között a később világhírűvé vált Szeleczky Zita művésznőnél dolgozott házvezetőnőként Nekézsenyben. A művésznő családjának otthona, a magas nívójú környezet, a precizitás és a gasztronómiai igényesség mind-mind olyan benyomások voltak, amelyek később Gyula egész életét meghatározták.

Tógyer Gyula a suhanc. Képszerkesztés: Bálint János

Gyula számára tiszadadai Hangya kocsma jelentette az első pénzkeresetet. Már hatévesen ott serénykedett: csikket szedett, poharakat gyűjtött, figyelte a vendégeket, a mozdulatokat, a ritmust. A vendéglátás nem szakma volt számára, hanem világ, amelybe beleszületett.

Tógyer Gyula a tanonc. Képszerkesztés: Bálint János

Az első kudarc, és az első igazságtalanság.
Gyula Budapestre, Miskolcra és Ózdra is jelentkezett vendéglátóipari iskolába, de nem vették fel. A döntő pillanat egy versszak miatt jött el.
Nagy izgalmában elfelejtette a Tisza című vers negyedik szakaszát. A tanár vaspálcával úgy rávágott, hogy az új ruhája széthasadt. Otthon próbálta eltitkolni, de édesapja meglátta a szakadt kabátot.
A történet innen már legendává vált a családban:
– „Ki tette ezt veled?” – „A tanár úr… mert nem tudtam a verset.”
Az apa biciklire ült, odament az iskolához, és csak ennyit kérdezett:
– „Tanár úr, szabad-e verekedni?” – „Persze.” A következő pillanatban lezúgatta neki azt az egyet, amit a fiának szántak.
Ezután Gyula kitűnő tanulóból „nulla” lett. A tanári kar összezárt, és 1965-ben 2,7-es átlaggal Ózdra került, de mire odaért, azt mondták: „A felszolgáló szak betelt. Ácsnak tanulhat.”
Elvállalta.
A kollégium mellett, azonban ott volt a híres Kék Acél étterem. Három nap múlva már ott törölgette a tányérokat, és 1966-ban felvették vendéglátós képzésre, ahol 1968-ban végzett.

Tógyer Gyula a Palota Szállóban. Képforrás: Tógyer Gyula

Lillafüred, ahol a tehetség utat tört.
A 360 szobás Palota Szálló Lillafüreden akkoriban a vendéglátás egyik fellegvára volt. Gyulát 21 évesen (1971-ben) vették fel pincérnek. Egy év múlva főpincér lett, és huszonnyolc ember dolgozott a keze alatt. A színészóriások, futballisták, politikusok mind megfordultak ott. Gyula pedig megtanulta, hogyan kell egyszerre elegánsnak, gyorsnak, pontosnak és emberinek lenni.
1974-ben a szállodát felújítás miatt bezárták. Gyula visszament Ózdra, a nyíló éjszakai lokál főpincérének. 1983-ig dolgozott ott.

Tógyer Gyula a Guinness rekorder. Képforrás: Tógyer Gyula

A tányérok világa, és a Guinness-rekord születáse.
Gyula már korai vendéglátós idejében is magasra rakott tányérokkal „rohangált”. Ózdon az emeletekről hordta le a tányérokat a „nagyvezéreknek”. 38 tányérig jutott el, de ettől többre vágyott.
A lánya írt Rózsa Gyurinak, hogy hívják meg a felszolgáló-vetélkedőbe. 1983 májusában a Citadellában rendezett nemzetközi versenyen Gyula mindenkit kenterbe vert.
A Guinness-rekordot végül 25 rántotthúsos-burgonyás tányér felszolgálásával jegyezték be. Csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy egy tányér üresen 32 deka. A teljes súly pedig több mint 8 kilogramm, egy kézen.

Tógyer Gyula Tripoliban. Képforrás: Tógyer Gyula

Tripoli, a  diplomataélet, és a menekülés.

1983 decemberében váratlan felkérést kapott: menjen Líbiába, az angol–magyar nagykövetségre protokoll-vendéglátósnak. Nyolc és fél hónapig dolgozott Tripoliban, majd az amerikai bombázások miatt Svájcon keresztül menekítették haza.

Leninváros, a Hotel Olefin évei.

1984-től a Hotel Olefin teremfőnöke lett mindaddig, míg gondolt egy merészet, és kiment Amerikába szerencsét próbálni.
Folytatás a 2. részben holnap…
Szerkesztette: Bálint János

Volt egyszer egy kicsiny falu a Tisza partján: Tiszadada. A házak között poros utcák kanyarogtak, a kertekben gyerekzsivaj keveredett és a nyári estéken a muzsika messzire szállt a falu fölött. Innen indult útnak három fiú, három testvér, akikben ott volt a tehetség, a szorgalom és az a fajta ösztönös életigenlés, amelyet csak az tud, aki megtanulta, a világot nem adják ingyen, de meg lehet hódítani.

Édesapjuk, Tógyer László, még Toger Lászlóként látta meg a napvilágot. A család örmény gyökerekkel rendelkezett, nevüket később honosították, így váltak a nagy Tógyer família részévé. A család Erdélyben telepedett le, majd az apa a második világháborúban szolgált, ahol vitézi rangot kapott. Amikor a Don-kanyarban kilátástalanná vált a helyzet, barátjával, Verebes Istvánnal együtt megszökött, – annak a Verebes Istvánnak az édesapjával, akinek neve később országos tiszteletet vívott ki. Úgy is mondhatnánk, ha Vitéz Tógyer László akkor nem menti meg barátja életét, akkor az ifjú Verebes István sem születik meg.
A két szökevény egy ideig az egri nagy erdőben bujkált. Itt ismerkedett meg Vitéz Tógyer László egy Nekézsenyi lánnyal, Várallyai Malvinnal. Malvin a két világháború között a később világhírűvé vált Szeleczky Zita művésznőnél dolgozott házvezetőnőként Nekézsenyben. A művésznő családjának otthona, a magas nívójú környezet, a precizitás és a gasztronómiai igényesség olyan benyomásokat hagytak, amelyek később az egész család életét meghatározták.

A Tógyer fiúk szülei: Várallyai Malvin. és Vitéz Tógyer László, Képforrás: Tógyer Gyula

Vitéz Tógyer László és Várallyai Malvin házasságából hat gyermek született, öt fiú és egy lány. Sorrendben: László, Julianna, Gyula, József, Attila és Lajos.

A család története tele volt túléléssel, küzdelemmel, tartással. Gyökereik mélyen a vendéglátásban és a kétkezi munka becsületében húzódtak. A gyerekek ebben a szellemben nőttek fel, a munka nem teher volt, hanem természetes része az életnek, a kitartás nem erény, hanem alapállapot.

Az elkövetkező napokban három Tógyer fiú,- Gyula, Attila és Lajos élettörténetét ismerhetjük meg. Ők hárman a város életének jól ismert alakjai voltak, három különböző természet, három különböző életút, mégis ugyanabból a gyökérből sarjadva. Számukra a család, az erő, a tartás, a büszkeség és az összetartás nem elv volt, hanem életforma.

Tiszadadáról indulva mindhárman szerencsét próbáltak, és mindegyikük nyomot hagyott maga után ott, ahol megfordult. Ez a sorozat az ő történetükről szól.

A Tógyer fiúk: Gyula, Lajos, és Attila Képforrás: Tógyer Gyula

Holnap pedig elsőként Tógyer Gyula életét ismerhetjük meg, azt a férfit, aki Leninváros, majd Tiszaújváros vendéglátásának egyik meghatározó alakjává vált.
Közreműködött: Bálint János