1964-ben kezdődött a gyártása, és azóta is változatlan receptúrával készül. A színes cukormáz alatt egész mogyoró lapult, és a kavicsok formája, színe, tapintása mind azt az érzést keltette, mintha a Duna partjáról gyűjtöttünk volna össze egy marék apró követ.
A színek: piros, sárga, zöld, barna, fehér, nem ízeket jelöltek, csak hangulatot. A Dunakavicsot nem lehetett válogatni íz szerint, mert mindegyik ugyanazt a jellegzetes, enyhén karamellás cukormáz–mogyoró kombinációt rejtette, és pont ettől volt olyan szerethető.

A gyár története
Sörből csokoládé?
A Dunakavics története legalább olyan különleges, mint maga az édesség. A gyártást a Duna Csokoládégyár kezdte, amely a Dreher–Maul sörgyár „örököse” volt. A legenda szerint a sörgyártás melléktermékét tehenekkel etették fel, a tej feldolgozására pedig csokoládégyárat alapítottak. Így kapcsolódott össze a sör és az édesség világa.
A II. világháború után a Dreher édességgyárának gépei a Duna Csokoládégyárhoz kerültek, majd a Stühmer Frigyes által alapított gyár államosítása után a Budapesti Csokoládégyár is szerepet kapott a terjesztésben.
A kilencvenes évek elején a német Stollwerck AG vásárolta fel a gyárat, és a drazségyártás a Vágóhíd utcai üzembe került – ahol a Dunakavics azóta is készül.

A gyerekkor íze
A Dunakavics a mogyoró miatt volt különleges, de még a mai napig a fülünkben cseng a papírzacskó zizegése, a színes szemek csörgése a kézben, a cukormáz roppanása, a mogyoró jellegzetes íze, ami párosul a régi trafik illatával, vagy a mozi előtti várakozással, na és az iskolai kirándulás apró jutalma ként.
Egy marék Dunakavics mindig több volt, mint édesség.

Egy darab gyerekkor. Egy darab múlt. Egy darab Magyarország.

Gyerekkorunk édességei nemcsak ízeket őriznek, hanem pillanatokat is, amikor zsebpénzből vettük, amikor a boltban kimérték, vagy amikor ünnepnapokon különleges csemegének számítottak. A retró édességek világa tele van olyan finomságokkal, amelyek mára eltűntek, vagy csak emlékként élnek bennünk.
Az egyik ilyen különlegesség a Tisza kavics, egy édesség, amelyet ma már alig ismer valaki, pedig sok gyereknek meghatározó élmény volt.

A neve alapján sokan a Dunakaviccsal hozzák kapcsolatba, és nem véletlenül, a két cukorka valóban rokon volt, de egészen más világot képviseltek.
– A Dunakavics színes cukormáz alatt mogyorót rejtett.
– A Tisza kavics viszont zselés belsőt kapott, így puhább, gyümölcsösebb, játékosabb édesség volt.

Külsőre hasonlítottak, de ízben és állagban teljesen más élményt adtak. A Tisza kavicsot kevesebb ideig gyártották, ezért sokkal ritkább emlék, és talán épp ezért olyan különleges.

Te emlékszel a Tisza kavicsra?
Írd meg kommentben, induljon a közös időutazás.

A retró édességek között kevés olyan ikonikus darab van, mint a ZI-ZI. A ZI-ZI-vel kapcsolatos első emlékeim három-négy éves koromra tehetők, valamikor a ’70-es évek első felére. Ez az apró, színes cukorka igazi színt vitt az életembe, és a mai napig az egyik legkedvesebb édességem. A fogaim valószínűleg kevésbé örültek ennek a barátságnak, de engem ez akkoriban egyáltalán nem zavart. A ZI-ZI ízvilága nem volt bonyolult. Könnyű, puffasztott állaga egyszerre volt roppanós és olvadós — semmi mással nem lehetett összetéveszteni. Ma is elég egy marék színes kis rudacska, és máris ott van a számban a gyerekkor íze.

A csomagolás varázsa

A papírzacskó négy színből állt össze: fehéres alap, kékes-lilás árnyalat (mikor-hogy sikerült), zöld és piros. Nem éppen harmonikus kombináció, de a lényeg úgyis a kis büszke Kakas Kázmér volt, aki hetykén nézett ránk a csomagolásról. A ZI-ZI apró, szemestakarmányra emlékeztető cukorka volt, csak épp nem az AGROTÁP gyártotta, hanem időszaktól függően a Duna Csokoládégyár vagy a Csemege Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. Ezt a „takarmányt” ezúttal nem szárnyasoknak szánták, hanem növendék embereknek.

Miért lett ennyire népszerű?
– mert olcsó volt
– mert sokáig tartott egy zacskó
– mert egyszerű, mégis különleges édességnek számított
– mert minden gyerek szerette a színes, játékos megjelenését
A Zizi nem akart több lenni, mint egy könnyed, vidám cukorka, amihez jó volt visszanyúlni, és talán épp ez a titka annak, hogy ma is sokan emlegetik, és eszik nosztalgiával.

A Zizi helye a retro édességek között
A Dunakavics, a Frutti, a Melódia szelet vagy a Tisza kavics mellett a Zizi is egy olyan édesség, amely egy korszak hangulatát hordozza.
A 70-es, 80-as évek gyerekei számára ez volt az egyik legkedvesebb „zsebpénzes” finomság, ami egyszerű, elérhető és mindig jókedvre derítő.
Ez az apró, színes, roppanós cukorka generációk gyerekkorát kísérte végig ott volt az iskolai büfékben, a trafikok polcain, a zsebpénzből vett finomságok között, és persze a szülinapi zsúrokon is.

Te hogyan emlékszel a Zizire?
Volt kedvenc színed?
Egy egész zacskót ettél meg egyszerre, vagy beosztottad?
Írd meg kommentben, mert hidd el, jó lesz együtt felidézni az ízeket, amelyek összekötnek bennünket.