Ferencz József 1971-ben, Albert barátja többszöri unszolására, végül kötélnek állt, belépett a Leninvárosi Volán kirendeltséghez, és a autó-villamossági műhelyben ismét együtt dolgozhattak, így újra kollégák lettek akárcsak a régi szép időkben a Polgári Gépállomás idején.
Mint utólag kiderült, egyáltalán nem bánta meg döntését, mert itt találta meg azt a helyet, ahol igazán otthon érezte magát szakmailag és emberileg is.
A vállaltnál eltöltött hosszú idő alatt a kirendeltség egyik alappillérévé vált.
Három alkalommal is elnyerte a vállalat Kiváló dolgozó címét (1973, 1977, 1983), volt Kiváló Szerelő (1983), és 1977-ben az ő műhelye lett a Legtisztább Műhely. 1986-ban Emlékplakettet kapott 25 éves munkájáért, 1988-ban pedig arany fokozatú elismerést vehetett át a kiváló társadalmi munkáért. Mindezek mellett a vezérigazgatói dicséretet is kiérdemelte kiemelkedő munkájáért. Ezeket az elismeréseket nem törtetéssel, hanem csendes, megbízható munkával érdemelte ki, mert mindenki tudta, amit rábíznak, az rendben lesz.
A helyi Volán labdarúgócsapatának is oszlopos tagja volt, nemcsak aktív éveiben, hanem még nyugdíj után is. A foci gyerekkora óta szenvedélye volt, és ez a szenvedély végig kísérte egész életén (erről majd egy külön részben lesz emlékezünk).

A Volános évek alatt Polgáron munkásőrként is szolgált, és 1971-ben megkapta a Kiváló Munkásőr címet, valamint az öt éves szolgálatért járó emléklapot. Emellett szakszervezeti vezetőként is aktívan tevékenykedett, munkáját 1987-ben arany fokozatú elismeréssel jutalmazták.
2001. szeptember 1-jén ment nyugdíjba, de a „császár” sosem tűnt el igazán a telep emlékezetéből. Aki ismeri Ferencz Józsefet, ma is ugyanazzal a tisztelettel és szeretettel beszél róla, mint amikor megismerték.

A fényképezés mellett a polgári víkendházban érezte magát a legjobban, ahol kiélvezhette a természethez kötődő szeretetét. Nyugdíjas éveiben sem hagyott fel a sporttal, amíg bírta, az öregfiúk csapatát erősítette, később pedig, amikor a lendület már alábbhagyott, a kerékpározás maradt a szenvedélye. Manapság is napi egy órát teker, mert ez tartja frissen.

Kenderesen folytatta tanulmányait, a Horthy-kastély falai között működő Mezőgazdasági Gépszerelő iskolában. Az iskola után ismét Miskolc lett a cél, ahol a Vízműveknél kapott autószerelői állást.
Hat hónapos autó-villamossági képzés után műhelykocsira került, de az állandó jövés-menést, a csavargó életformát hamar megunta.
A honvágy visszavitte Tiszagyulaházára, onnan pedig már egyenes út vezetett a Polgári Gépállomásig, ahol nemcsak munkát, hanem életre szóló barátságot is talált.

A Gépállomásnak akkoriban Káposzta Sándor volt a vezetője, akivel Ferencz József kiváló kapcsolatban volt, mivel Sanyi bácsi is nagy sportkedvelő ember hírében állt, és különösen nagyra tartotta a tehetséges kollégát, aki akkor már a P.I.A.C. csapatában focizott.